A. Meredith Walters: Fény a sötétben (Utánad a sötetben második rész)

Fülszöveg:

Hogyan ​tovább, amikor úgy érzed, vége az életednek?

Maggie sosem hitte, hogy újra látja Clayt. Ezért inkább igyekszik újra összerakni régi életének darabjait, még ha úgy is érzi, nem bízhat meg senkiben. Megpróbál továbblépni, előre, ahogy Clay kívánta.

Clay nem képes elfelejteni Maggie-t, bár erőszakkal elszakította magát tőle, hogy megkaphassa a segítséget, amire mindennél jobban szüksége van. És most gyógyul… apránként. De a szíve még mindig a lányé, akinek az életét köszönheti.

Amikor egy váratlan tragédia újra egymás mellé sodorja a fiatalokat, többé semmi nem olyan, mint azelőtt. Csakhogy vannak dolgok, amik sosem változnak. Lehetséges átformálni a sötétséget, ami kis híján elnyelte őket, és elérni végre, amire mindketten vágynak? Létezik vajon a boldogság két ember számára, akik ennyit küzdöttek már, csak hogy együtt legyenek? Vagy a félelem és a démonaik örökre elszakítják őket egymástól?

A szerelem attól különleges, hogy ha szinte bele is halna az ember, mégis képes begyógyítani a sebeket. És az éjszaka mélyén mindig ott ragyog a fény.

Véleményem:

Amit az előző részből hiányoltam, azt most megkaptam bőven. Hogy mit érez Clayton, hogy éli meg a betegséget. Nem egyszerű a sorsa, abszolult együttérzek vele, szomorú amikor alig van családtag aki támogatja.
Miután visszatért nem bírtak nem együtt lenni Maggie-vel. A lányt sem irigylem, nagyon sok mindent nem értett a fiú viselkedéséből. Nem tudta mi mozgatja őt, miért gondolkodik úgy, ahogy. Nagyon örültem a párterápiának, mégha nem is klasszikus párterápia volt. Inkább Clayton fejlődését kisérhette nyomon, megtudhatta mi mozgatja őt. Persze közben a kettősüket is “gyógyította” a doktor ami nagyon jót tett nekik.
Minden tiszteletem Clay-eé, hogy beismerte még segítségre van szüksége és további terápián vesz részt. Nagyon szimpatikus volt Rachel és Daniel, ahogy támogatták őket. 
Tetszett az Epilógusnak, igazán szépen lezárta a történetet.

Ajánlom azoknak aki érdeklődnek a pszichés betegségek iránt. Nyilván nem szakmai a mű, de életszerű helyzetek vannak benne.

Kedvenc idézetem:

– De aztán azt is mondtam apádnak, hogy nekem nem opció nélküled élni. Ezért szedem a gyógyszert, járok a pszichiáterhez, és teszek minden mást, ami elősegíti, hogy a közös életünk boldog legyen, ahogyan te is. Ugyanis nincs számomra fontosabb, mint a te boldogságod.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s