Hozzászólás ehhez barátság, könyv, romantikus

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

Fülszöveg:

Ha Mr. Darcy amerikai focizna…Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig. Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben. A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni. Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar? Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között? Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc. Éld át a tüzét!

Véleményem:

Elég sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Eddig többnyire azokat a könyveket tettem ki a blogra amik tetszettek vagy valamiért megérintettek. Ez a köny eltér az eddigiektől.

Vártam a megjelenését nagyon, hiszen magyarul ez az írónő első könyve. A véleményem egyedi, nyilván nem mindenkiét tükrözi; bár a molyon néhányan úgyanígy éreznek a könyvvel kapcsolatban.

Aiden egy kanadai származású amerikai focista. Vanessa az szisztense. Főz neki diéátásakat, takarít, mos rá. Megválaszolja a rajongói e-maileket, rendben tartja Aiden időbeosztását, hogy neki csak a sporttal kelljen foglalkoznia. Ez egy igen jól fizető állás, amit két év után Vanessa otthagy, mert összegyüjtött elég pénzt saját vállalkozás beindításához. Aiden a felmondási idő alatt, mint meg sem rezdülne. Majd a felmondás után elmegy Vanessához ahol házassági ajánlatot tesz neki, mert szeretne zöldkártyát. Vanessa visszamegy, majd nem történik semmi több száz oldalon.

Amit megtudhattam több százszor, hogy Aiden “nagyfiú“, milyen nagy termete van. Nem tud köszönni. Nem ismeri a “köszönöm“, “kérem” szavakat.

Amíg a lány az asszisztense volt még akkor sem köszönt vissza neki (nem hogy előre), ha az megtette. Hümmögött. Micsoda? Felnőtt fétfi létére? Amit az írónő leír, hogy milyen lelki baja van Aidennek az nem indokolja, hogy ennyire zárkózott, magának való legyen.

Nem ez a férfi karakter simán udvariatlan, bunkó volt. Nulla kémiát éreztem közöttük. Egy darab erotikus rész volt a történet legvégén. Az írónő nem szeret erotikus jelenetet írni valószínűleg. Egy könyv alapján nem mondom, hogy nem tud, de kettő után kiderül.

Az én véleményem ne legyne mérvadó, de mindenesetre a 600 oldal fele elhagyható lett volna, ha nem emlegit annyit Aiden testalkatát. Az első tíz alkalomból megértettem milyen magas, termetes férfi, nem kellett még százszor leírni. Ez már nem fokozás, gyötrtés volt az olvasóra nézve.

Remélem a következő könyv az írónőtől jobban fog tetszeni.

Mivel ez nem nyerte el a tetszésemet, így dedikáltatni sem viszem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s